9 év ingatlan.com után elérkezett az új kihívások ideje

Pár hete olyan dolgot csináltam, amit életemben eddig egyszer, akkor is már lassan tíz éve: felmondtam. 9 évet dolgoztam az ingatlan.com mindenféle csapatában, most pedig új kihívások előtt állok. Miért váltok, és milyen érzés ennyi idő után egy új dologba kezdeni?

2011-ben szoftverfejlesztőként kezdtem a pályafutásomat az akkor még csak majdnem, azóta már markánsan piacvezető pozíciót betöltő magyarországi listing portálnál. Amikor 23 évesen, nagyjából, sőt, mit nagyjából, teljesen kölyök fejjel bementem aláírni, és körbevittek az irodában, először tapasztaltam meg az imposztor szindróma összes tünetét. Az egész annyira menő volt, nem hittem el, hogy ennek a részese leszek. Egyáltalán nem sejtettem, hogy az akkor újonnan átadott negyedik emelet mára már legtöbb (tech) cégnél természetessé vált babzsákos, dizájnos, írható falas üveg miliője a második otthonommá válik, ahol a következő majdnem egy évtizedet töltöm. És hogy a negyedik emelet kifejezésről szinte mindig ez a hely és az ott dolgozó emberek fognak az eszembe jutni.

Mit adott nekem az ingatlan.com?

Szinte lehetetlen küldetés, hogy egy bejegyzésben mindent felsoroljak. Kicsit kerekítve életem egyharmadát töltöttem ott és azon túl, hogy lehetőségem volt együtt dolgozni több tucat tehetséges szakemberrel, nagyon sok barátságot és irodán túli jó kapcsolatot is köszönhetek a cégnek.

Szakmailag egy tankönyvi példa szerű pályát futottam be: szoftverfejlesztőként kezdtem, később szenior lettem, majd vezető fejlesztő, a fejlesztőcsapat vezetője és végül az egész IT területért felelős felsővezető.

Olyan lehetőségekben és kihívásokban vettem részt, amik őszintén gondolom, hogy ritkán adódnak, és szerencsére mindkét fél számára rendkívül eredményesek voltak. Ilyen például a felsővezetői pozi is, ami nem köszön rád minden sarokból, így elképesztően örülök, hogy belekóstolhattam ebbe a tortába. Különösen, hogy ezáltal lehetőségem volt még nagyobb hatást elérni a szervezetben, és hozzáértőként képviselni azt a szakterületet, amelynek én magam is aktív tagja voltam.

Miért váltok?

Az elmúlt évek során több különböző szerepkörben igyekeztem hozzájárulni a termék sikereihez. Legfiatalabb csapattagként és akkor a 48. aktív munkavállalóként csatlakoztam. Most 150 fő a létszám, ami még nem a hipernövekedés, de testközelből tapasztaltam, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézni, a folyamatosan növekvő és ezáltal folyamatosan változó szervezetben. Részese voltam és sokat tanultam róla, hogyan érinti az embereket, a csapatokat, a konkrét mindennapi munkavégzést, a folyamatokat, az általunk fejlesztett kódokat, a terméket, a bevételeket és persze a céges irányokat.

Az elmúlt évek során kitűzött, sokszor elérhetetlennek tűnő célokat mind elértük. Mai napig emlékszem, hogy milyen édes volt az íze az összes eredménynek, amit elértünk vagy többszörösen túlszárnyaltunk.

Eközben jöttem rá, hogy engem leginkább ez motivál: menni egy nagy közös cél felé, és közben egyaránt segíteni a kollégáknak és a felhasználóknak, hogy valami értékeset, jó dolgot teremtsünk.

Pontosan ebből adódik az is, hogy az utóbbi időben már kevés számomra izgalmas és motiváló kihívás jött szembe. Sok újdonság is van, amik sok megoldandó feladattal, szakmai értelemben vett kihívással kecsegtetnek, de ezek legtöbbjének a megoldása kevésbé vagy egyáltalán nem motivált szakmai szempontból. A céget, a terméket és az embereket leírhatatlanul szeretem, de ezen a ponton a saját helyemet kezdtem el keresni, és nekem az is fontos, hogy azt érezzem: valóban hasznos tagja lehetek annak, ami épül. A jó öreg kereslet-kínálat elve alapján viszont arra jutottam, hogy most én is, és a cég is kicsit másban gondolkodunk. Ezen gondolatmenet mentén, sok agyalás és nehéz éjszaka után hoztam meg a döntésemet.

Mennyire volt nehéz a döntés?

Miért nehéz egy döntés?

Sokat tanultam saját magamról az elmúlt időszakban. A legnagyobb tanulság nekem az volt, hogy nem is igazán a döntés, sokkal inkább az nehéz, hogy ezt félelem- és érzelemmentesen, racionális módon gondoljam végig. Vezetőként sok nehéz döntést kellett meghoznom, de a saját távozásom mindenképpen benne van a TOP 3-ban, ami sok komfortzónából való kilépést és egy jó nagy adag bátorságot is követelt.

Gyakorlatilag semmilyen közösségnek nem voltam egyhuzamban 9 évig az aktív tagja, napi 8-12 órát ott töltve, és sokszor még a munkaidő után is onnan ismerős arcokkal lógva.

Amikor viszont sikerült az egész sztorit végiggondolnom és helyretennem a fejemben, maga a döntés már egészen egyszerű volt.

Sikerek, amikre büszke vagyok

Azt gondolom, sok sikert és eredményt értem el hol egyedül, hol csapatban. Hirtelen nem is tudtam, melyiket emeljem ki, de aztán hagytam, hogy jöjjenek a gondolatok:

• Rendbetettük az ingatlan.com keresőjét: az oldal arca, maga a keresőfelület volt az a termék, ami körül a legtöbbet dolgoztam. 2011-ben egy újraírt, akkor még elég sok sebből vérző projekttel volt dolgunk, amit sokak erőfeszítése árán az évek során egy stabil, forgalom szempontjából nagy teherbírású, skálázható és a kiindulóponthoz képest sokkal könnyebben fejleszthető rendszerré alakítottunk.
• Redesign, térképes kereső, Minden1x: fejlesztőként volt szerencsém aktívan részt venni a legizgalmasabb, és a felhasználók által leginkább kért feature-ök elkészítésében. Nagyjából kétszer kapott teljesen új ruhát az ingatlan.com. Kidobtuk a használhatatlan térképes keresőt, és készítettünk egy újat. Megcsináltuk a „már láttam” és az „elrejtem” funkciókat. Én csináltam az M1X nevű fejlesztés prototípusának és MVP változatának jelentős szeletét. Ez volt az egyik legizgalmasabb, mert a felhasználók leginkább a folyamatosan ismétlődő hirdetésekre adtak visszajelzést, ami technikailag nem bonyolult feladat, de a meglévő üzleti logikák miatt korántsem volt egyszerű.
• CI, CD, automatizált tesztelés, riasztások: onnan, hogy a szomszéd szobában ülő kollégáktól e-mailben elkértük a logokat, és nem is teljesen láttunk rá, élesben mi történik, eljutottunk odáig, hogy az automatizált tesztek, a CI/CD folyamatok, a minden csapattag számára transzparens működés, a valamennyire egységes tesztkörnyezetek és a csapatok körüli óriási tévéken kihelyezett fontos rendszerinfók már alapfelszereltségnek számítottak. Ehhez szinte mindegyik szerepkörömben aktívan hozzájárultam: volt, hogy én építettem ezeket a rendszereket, volt, hogy más csapatoknak segítettem és volt, hogy minden csapat számára egységes mederbe tereltem.
• PHP verzióváltás: ez volt az egyik legcombosabb projekt, amiben nagyjából szűk 3 hét alatt kb. 4-5 évnyi lemaradást hoztunk szintre. Anno ez volt az Engineering Manager próbafeladatom, amiben mind fejlesztő, mind koordinátor szerepben dolgoztam. Szuper élmény volt, és egy sikeres projekt, amivel mindenki meg volt elégedve.
• GDPR: 2018-ban én fogtam össze az egész cég GDPR-ra való felkészítését. Az általános céges biztonsági szempontok megteremtésétől a konkrét, termékeket érintő projekteken át rengeteg dologba belefolytam. Nagyon izgalmas volt, sokat tanultam az adatvédelemről és biztonságról út közben.
• Cégkultúra, tudásmegosztás: szinte az összes szerepkörömben részt vettem valamilyen formában a cégkultúra alakításában. Az erre dedikált csapatban különböző csapatépítőket szerveztem (megnéztük az épülő négyes metró alagútját, de voltunk Bécsben is adventi vásáron); igyekeztem minden fórumra eljuttatni a fontos kérdéseket és megteremteni azokat a feltételeket, amiknek köszönhetően mindenki bátran kérdezhet, fejthet ki véleményt és adott esetben hibázhat is. Az előadások, tanulószobák, képzési és konferencialátogatási lehetőségek szervezése kulcsfontosságú volt ebben, és nagy örömmel csináltam.
• Szervezeti növekedés: vezetőként főként azt kellett megoldanom, hogy az akkor nagyjából 25 fős szervezet 50 fővel is hatékonyan működjön. Itt rengeteg területen értünk el változást, a HR-rel közösen átalakítottuk a keresési, kiválasztási és felvételi folyamatainkat; elkezdtünk bevezetni egy fair és átlátható bérezési rendszert, bizonyos csapatoknál még a transzparens bérezést is sikerült bevezetnünk; a különböző területeknél elindultak a kollégáink fejlődését támogató skill mátrixok; a vezetőkkel és más területekkel közösen újragondoltuk a teljesítmény menedzsment és visszajelzési eszköztárunkat; több ízben is fejlesztettük, hogyan épülnek fel a csapatok és milyen módszerekkel dolgoznak (sokszor nyúltunk például a Spotify modelljeihez).
• Az év fiatal vezetője díj: 2019-ben KKV szektorban engem választottak az év fiatal vezetőjének. Ezt az elismerést már IT vezetőként, a középvezetői csapat felépítésében és folyamatos támogatásában nyújtott tevékenységemért kaptam. Nagyon megható volt az egész sztori, és még díj nélkül is nagyon boldog voltam a pályázati anyag összeállítása és a kollégáim ajánlásainak, pozitív visszajelzéseinek köszönhetően.
• Együttműködések: jó pár sikeres és vidám sztori eszembe jutott, de ha csak egyet lehet, akkor mindenképpen az első magyarországi Salesforce fejlesztői képzés elindítása a választásom. A mi Salesforce divíziónk és a BrainingHub két egyaránt nagyon szuper csapat, bármikor szívesen dolgoznék velük együtt, nagyon büszke vagyok rájuk, és elképesztően örülök, hogy én is részt vehettem a projektben.
• Mentorálás: vezető azért lettem, mert szerettem volna segíteni a többiek fejlődését, akadálymentes munkavégzését és úgy általában azt, hogy sikeresek legyenek. Ehhez önmagában nem kell a vezetői titulus, de nagyon sokat segített, hogy vezetőként több lehetőségem volt a környezetre is hatást gyakorolni. A nagyon sok pozitív sztori közül a számomra legkedvesebbek azok, amelyek során bárkinek segítettem cégen belül, akár mint a vezetője, akár mint a mentora, akár csak mint valaki, aki meghallgatta a problémáit, és akire lehetett támaszkodni.

Biztosan sokat kihagytam, és még sok eszembe fog jutni, ahogy elrévedek a gondolataim között. Szavakkal leírhatatlan módon vagyok hálás az ingatlan.com-nak. Ha a szakmai pályafutásomat nézve csak egyszer lehetett részem ilyen jó sztoriban, már akkor megérte, és bármikor újra ezt az utat választanám. Különösen hálás vagyok azoknak, akik az elmúlt évek során bármilyen módon támogattak. A céges búcsúlevelemben azt írtam, és egyre jobban így gondolom: ez egy fantasztikus utazás volt.

Most tartok egy rövid pihenőt, elolvasok egy tucatnyi könyvet és elintézek pár régóta halogatott dolgot, talán belekezdek egy újabb pet projektbe, aztán áprilisban új helyen, új színekben folytatom tovább.