Skip to content

Az Év Fiatal Vezetője 2018

Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy elindulhattam Az Év Fiatal Vezetője 2018 pályázaton. A díjat a Coaching Team 2015-ben alapította. Céljuk, hogy megszólítsák, és elismerjék azon fiatal vezetőket, akik teljesítményük mellett példamutató vezetői szemlélettel rendelkeznek. Ezen szempontok mentén a szakmai zsűri engem választott a KKV szektor nyertesének.

A pályázat

HR-vezetőnk, Rózsa Katinka biztatására és ajánlására indultam. 2018 vége többek között az erre való felkészülés jegyében is telt. Az összeállítandó anyag egyébként meglepően egyszerű kérdéseket tartalmazott, amelyekre meglepően nehéz és elgondolkodtató volt jól válaszolni. Abszolút igaz, amit a zsűri mondott: a részvétel egy amolyan önismereti utazás is.

A kiválasztás több körből állt. A pályázati anyag összerakása önmagában is nagyon izgalmas volt, méginkább a szakmai zsűrivel való személyes beszélgetés. Itt engeteg olyan jó kérdést kaptam, amiken azóta is gondolkodom, és amiket biztosan be fogok építeni a munkám során.

Éppen átveszem Az Év Fiatal Vezetője díj oklevelét. Középen a zsűriből Bodor Tibor, az ING Bank vezérigazgatója, jobbra pedig Bite Barbara, a Coaching Team ügyvezető igazgatója.

Bemutatkozó beszédem

A díjátadón lehetőségem volt bemutatkozni, amit nem prezentációval, hanem egy rövid beszéd formájában abszolváltam. Eredetileg ezzel a szöveggel készültem, nem 100%-ban így mondtam el, de mivel sokan kérdezték, akik nem voltak ott, gondoltam megosztom:

Habár nagyon szeretem a prezentációkat és a diákat, erre a bemutatkozóra most mégsem ezzel készültem. Ehelyett az életem három fontos szakaszról szeretnék beszélni: honnan érkeztem, hol vagyok és hová tartok.

Honnan érkeztem?

A Gábor Dénes Főiskolán tanultam. Amikor jelentkeztem, többen azt mondták, ezzel megpecsételtem a karrierem sorsát. Az iskola megítélése pár korábbi balhés sztori miatt nem állt a legjobban. Én viszont úgy voltam vele, oké, hozzuk ki a dologból a maximumot.

Nagyon sokat köszönhetek az iskolának: rendszerezett tudást, szemléletmódot és ami még fontosabb: barátokat. De azt is, hogy az egyik tanáromnak, későbbi mentoromnak, Kaczur Sándornak köszönhetően lehetőségem nyílt elsőéves hallgatókat tanítanom programozásra.

Akkor megfogadtam: mindig el fogom mondani, hogy a Gábor Dénes Főiskolán végeztem. Egyrészt mert hiszem, hogy mindenkinek, így egy oktatási intézménynek is járhat második esély. Másrészt pedig mert úgy gondolom, az iskola neve önmagában semmit nem jelent, az számít igazán, mi hogy állunk hozzá, mi mit teszünk bele.

Hol vagyok most?

Jelenleg az ingatlan.com IT vezetőjeként dolgozom. 8 éve jöttem ehhez a céghez, ami jelneleg munkahelynél sokkal többet jelent számomra, nagyon fontos része az életemnek.

Hányan ismeritek az ingatlan.com-ot? Valószínűleg mindenki használta már. Ingatlant eladni vagy venni rettenetesen bonyolult. Olyannyira, hogy én még bele sem mertem kezdeni. Az egyik legértékesebb, legféltettebb vagyontárgyunkat visszük egy olyan erdőbe, ahol vérfarkasok, hiénák és különböző egyéb veszélyek leselkednek ránk. Oké, talán nem ilyen ijesztő a helyzet, de mégis: nagy a tét, de általában kevés a tapasztalat.

Otthon és a munkahelyünkön töltjük a legtöbb időt. Az ingatlan.com-nál azért is találtam meg a helyem, mert nagyon magaménak érzem a missziót: segítsünk az embereknek abban az összetett és nehéz folyamatban, ami egy ingatlan vásárlásával vagy eladásával jár.

Hová tartok?

Én az a generáció vagyok, akinek a legtöbb ismerőse már külföldön él. Olyannyira, hogy még a saját nővérem is egy másik országban találta meg a boldogságot.

Imádok utazni, rövid időre talán élnék is külföldön. De sokszor felteszem magamnak a kérdést: ha mindenki elmegy, ki fog itt maradni? Ki lesz velem itt 10-15 év múlva?

Az ingatlan a legnagyobb értékünk. Az irodában folyamatosan azon dolgozunk, hogy ebben segítsük az embereket. Ami miatt ez sikerülhet, hogy az ingatlan.com legnagyobb értéke maga a csapat, az ott dolgozók.

Számomra nagyon fontos, hogy jó munkahelyet és környezetet teremtsek. Azt szeretném, hogy az ingatlan.com kiemelkedő helyen legyen a magyarországi munkaerő piacon, és hogy példaértékű legyen az, ahogyan a kollégáinkkal dolgozunk.

És azt is szeretném, hogy minél több embernek megmutassam: ilyen munkahelyek is vannak itthon. Mert ha az embereknek van lehetősége Magyarországon, hasonló – akár magyar – cégeknél dolgozniuk, talán kevésbé csábító a végleges külföldre távozás.

Ehhez az én fejlődésem is elengedhetetlen: tovább kell mennem azon az úton, aminek során junior vezetőből még tapasztaltabb, senior vezetővé válok, ezzel támogatva a küldetésemet. És hogy kicsit visszaadjak az iskolának, ahonnan jöttem, a munkahelyemnek, ahol dolgozom és így akár az országnak is, ahol születtem.

Köszönöm a figyelmet!

Köszönetnyilvánítás

Habár már sok helyen, sok embernek megköszöntem, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott. Nem is feltétlenül Az Év Fiatal Vezetője pályázatban, sokkal inkább az elmúlt évek során, amelynek köszönhetően most idáig jutottam.

Nincs vezető csapat nélkül. A vezető és a vezetői szakma hasztalan, ha nincsenek emberek, akiket a vezető szolgálhat. Éppen ezért is gondolom úgy, hogy ez az eredmény túlnyomórészt a csapatomat illeti, hiszen az összes eredményt általuk és velük közösen értem el.

Egyúton szeretnék gratulálni Benics Yvette-nek a nagyvállalati; Szénási Szilviának a nonprofit szektorban elért első helyezéséért; Gáti-Bőti Mariannak a különdíjért és Zsótér Csabának Az Év fiatal Vezetője díjért.

Köszönöm mindenkinek a támogatást és a lehetőséget, nagyszerű, megtisztelő élményben volt részem!

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Nádai Gábor © 2020
A blog WordPress alapon, az Author sablonnal jelenik meg.