Skip to content

Az első 6 hónap: ilyen a Bitrise-nál dolgozni

Még márciusban írtam róla, hogy sok év után munkahelyet váltottam, és új kihívásokat keresve kezdtem a Bitrise-nál dolgozni Engineering Managerként. Az első hat hónap alapján nagyon bejött a váltás, és jócskán kaptam az új kihívásokból is. Pedig egy új munkahely kiválasztása valamennyire fogadás is, aminek a tétje, hogy vajon belülről is azt a képet mutatja-e a cég, amit te az interjúk során kialakítottál. Ebben a bejegyzésben az első majd’ fél év élményeit és tapasztalatait gyűjtöttem össze, újonnan érkezőként.

Onboarding sok támogatással, de nagy szabadsággal

Április elsején – bízva benne, hogy nem csak áprilisi tréfa volt az első munkanap ígérete – frissen borotválkozva, egy kicsit gyűrött pulcsiban (alul is fel voltam öltözve, tényleg!) és a reggeli kávémat félig elfogyasztva ültem le a nappaliban elhelyezett íróasztalomhoz, hogy egy “új munkahelyen” kezdjek dolgozni. Ez az új munkahely a gépem képernyője, egy Google, egy Zoom és egy Slack fiókból állt. Sosem volt még ilyesmiben részem, így furcsa, de egyben nagyon izgalmas és érdekes élmény volt az első napot otthonról indítani.

Felhő VP of Engineeringként csatlakozott a Bitrise-hoz, ő az Engineering Managerek közvetlen vezetője. A napot egy támogató és bátorító hangulatú, ismerkedős 1:1 beszélgetéssel indítottuk, ahol azt is átbeszéltük, mik lesznek a feladataim az első időszakban.

Egy irodai környezetben történő onboarding során is kritikus, hogy minden információt könnyen megtalálj, hogy gyorsan fel tudd venni a fonalat, de hatávonyozottan kritikus, ha remote-ban dolgozol: itt nem egy légtérben vagy a kollégáiddal, nem kapsz el kontextust építő félmondatokat, nem tudsz odafordulni a melletted ülőhöz.

Ezt a folyamatot a Bitrise-nál egy nagyjából 5 részből álló, szakterületenként változó Confluence csomaggal oldjuk meg. Ami különösen tetszett ebben, hogy viszonylag nagy szabadságom volt, elég sok részét én alakíthattam ki ennek a folyamatnak (például azt, hogy mivel kezdek, kiket keresek stb.), de kaptam hozzá kellő segítséget is. Ezt azért tartom nagyon hasznosnak, mert van egy vonalvezetőd, hogy ne érezd magad elveszettnek, de abban sem vagy akadályozva vagy keretek közé szorítva, hogy bátrabban ugorj fejest az újdonságokba és a saját tempódban ismerd meg az embereket, a terméket és a cégkultúrát.

A csomag része egy masszív checklist is, ami végigvezet a tennivalókon, az egészen praktikus dolgoktól, például hogy milyen rendszerekhez kell hozzáférést kérned, a hasznos és fontos olvasni- vagy néznivalókig, amin keresztül a cég kultúráját, működését ismerheted meg:

Részlet a Bitrise onboarding checklist első változatából

Ezeknek köszönhetően az első hét végén eljutottam oda, hogy a közvetlen velem dolgozók közül mindenkivel “találkoztam”, a legtöbb fontos rendszerhez volt hozzáférésem, elég sok területet megismertem és elég sok folyamatot megértettem.

Mindenki véleménye számít

Oké, én is tudom, hogy ez az egyik legnagyobb bullshit, amit cégek mondanak magukról: a te véleményed is számít! Van beleszólásod a dolgokba! Aztán elekezdesz dolgozni, és az első alkalommal, hogy valamin változtatnál, azt kapod: “hát, mi ezt itten így csináljuk, nem is igen akarunk rajta változtatni”.

Steve Jobs: Nem azért veszünk fel okos embereket, hogy megmondjuk nekik, mit csináljanak; azért veszünk fel okos embereket, hogy megmondják nekünk, mit csináljunk.

Nem csak a bullshit faktort emelve, egy LinkedIn posztba illő Coelho-i gondolatként osztom meg az egyik kedvence Steve Jobs idézetemet: sokkal inkább azért, mert az onboarding folyamat kapcsán már az első napokban meggyőző tapasztalatokat szereztem arról, hogy ezt a mentalitást a Bitrise-nál a lehetőségekhez mérten mindenki nagyon komolyan gondolja.

Amikor kezdtem, épp folyamatban volt, hogy mindegyik területre érkető új kolléga számára legyenek készen ezek az onboarding alapanyagok. Emiatt én pont egy olyan állapotában kaptam el a sztorit, amikor egy része készen volt, egy része viszont még készült.

Emiatt egyrészt kifejezetten meg is kértek, hogy adjak visszajelzést, másrészt nekem is lehetőségem volt a saját jelenlegi és korábbi tapasztalataim alapján részt venni ezen folyamatok kialakításában. Ezt a lehetőséget próbálom továbbadni a csapatiamba érkező fejlesztőknek is: mindenkitől kérek visszajelzést, és átbeszéljük, hol érdemes változtatni ezen a folyamaton.

Az onboarding folyamat csak egy apró példa, az elmúlt hónapokban szinte minden napra jutott egy olyan élmény, amikor tapasztalhattam ezt a megközelítést. Az itt dolgozók egyrészt nyitottak a változásra és az újdonságokra, másrészt hogy ezek a kezdeményezések bárkitől érkezhetnek.

Fejlesztőktől, fejlesztőknek

A Bitrise mint termék egy mobilfejlesztőknek készült CI/CD szolgáltatott szoftver. Az egyébként egészen élénk, hasonló ötleteket megvalósító SaaS termékek piacán azzal tűnünk ki a versenytársak mellől, hogy nálunk a mobilfejlesztők vannak fókuszban, olyannyira, hogy a céget és így a termék első verzióját is mobilfejlesztők készítették.

Erre a mobile first fókuszra az egyik legfrissebb példa, ami múlt héten történt. Az Apple a keynote során amolyan “one more thing” módon másnapra bejelentette az iOS 14-et és kb. az összes mobil oprendszerének legújabb változatát, ezzel egynapos időablakot hagyva a fejlesztőknek, hogy felkészítsék az alkalmazásaikat. A dev közösség nagy része – teljesen jogosan – kiakadt az Apple kicsit sem fejlesztőbarát lépésén. A csapataink viszont a bejelentéstől számított kevesebb mint 24 óra alatt megoldották, hogy a legújab XCode (az Apple fejlesztői eszköze) elérhető legyen a Bitrise-on:

Ez ismét csak egy példa, de számomra nagyon izgalmas abból a szempontból, hogy a termék fejlesztését mai napig végigkíséri ez a fajta “fejlesztőktől, fejlesztőknek” gondolkodásmód.

Persze közben szépen megnőtt a csapat, már egyáltalán nem csak fejlesztők dolgoznak itt, de szinte minden kollégára elmondható valamilyen szempontból, hogy közel van az ájtíhoz, vagy pontosan érti, hogy a felhasználóinknak, vagyis a fejlesztőknek milyen problémák megoldása segít igazán.

És habár óriási evidenciának tűnik, hogy szoftverfejlesztői, vagy hogy jobbat ne mondjak mérnöki gondolkodás vigyen előre egy olyan terméket, aminek az a célja, hogy megkönnyítse a szoftverfejlesztők munkáját, de bárki, aki dolgozott már ebben a szakmában, különösen hazánkban, az tudja, hogy nagyon sokszor ezek cégek mögött olyan vezetőség áll, akiknek a szakmai szempontok sokadlagosak.

A Bitrise-nál viszont napi szinten érzem, hogy mindenki szeretne valami ténylegesen jó dolgot létrehozni, úgy a szakmájában, mint a termék vagy a csapat életében. És ennek – ha úgy tetszik, a sikernek – a receptje nem más, minthogy mindenki teret és lehetőséget kap a munkája során. És ez nem csak a fejlesztésekre igaz, habár más területekre kevésbé van rálátásom, de amennyire meg tudom ítélni, ez a szempont ugyanannyira érvényesül.

És számomra pont ebből a szemléletből jön az élmény, hogy habár startupról beszélünk, sok szempontból olyan érzésem van, mintha egy régóta jól működő, nagy múltú és jól felépített, bejáratott cégben dolgoznék.

Izgalmas termék, egyedi kihívások

Amikor áprilisban kezdtem, a Tooling névre hallgató csapatba kerültem; abba a csapatba, amelyik a több mint 300 integrációból (stepből) álló nyílt-forráskódű gyűjteményért felelt. No pressure, Mefi, ez csak az egyik legfontosabb területünk!

Ízelítő a Bitrise-on elérhető több mint 300 stephez

A cég növekedése önmagában is izgalmas kihívás, ebben azt gondolom, hogy egészen sok tapasztalatra tettem szert az elmúlt években. Viszont nekem nagyon új volt a mobilfejlesztés: valamennyi tapasztalatot ezen a területen is szereztem, főként már vezetőként, de egyáltalán nem ekkora mértékben, így kezdésként ez is ígért egy óriási adag tanulási lehetőséget.

Ezek mellett már rögtön az első héten az alábbi kihívásokkal találkoztam:

  • Toborzás: hogyan tudunk megtalálni és felvenni olyan fejelsztőket, akik tapasztalt mobialkalmazás fejlesztők, de nálunk ehelyett toolinggal, vagyis a fejlesztési és élesítési folyamatokat támogató eszközök létrehozásával foglalkoznak? A dolog különleges bája, hogy nem mellesleg ez az a terület, amiért a legtöbb cég igazi pénzt fizet egy másik cégnek, pl. a Bitrise-nak azért, hogy az életben ne kelljen vele foglalkoznia.
  • Ownership: hogyan tud a csapat eredményesen fejleszteni és karbantartani 300+ különböző megoldást, ami kicsit lesarkítva sokszor 300+ különböző technológiát is jelent? Hogyan tudjuk elérni, hogy ne maradjunk le, és mindig gyorsan kijöjjön az új verzió, de közben ez a paletta is bővüljön?
  • Support: hogyan tudjuk hatékonyan segíteni a felhasználóinkat? A Bitrise sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy amíg jóval kisebb volt a termék, a felhasználóknak viszonylag hamar lehetőségük nyílt arra, hogy a fejlesztőkkel beszélgessenek, amennyiben nehézségük akadt. Ez viszont hosszú távon egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen skálázódik.
  • Tanulás: hogyan tartják tudásukat naprakészen a nálunk dolgozó fejlesztők, akiknek a mobilalkalmazás-fejlesztési tapasztalataikra építünk, de a napi munkájuk során mégsem appeket fejlesztenek?
  • Open-source: hogyan tudjuk megmozgatni a nyílt-forráskódú közösséget? Mivel tudjuk őket motiválni abban, hogy saját stepeket hozzanak létre, esetleg meglévőeket egészítsenek ki? Mindezt úgy, hogy az általunk elvárt formában, minőségben stb. tegyék?

Ezen kihívások egy részét időközben már sikerült megoldanunk, és sok olyan van, amin még most is napi szinten dolgozunk. Nálam ez a lista amolyan nitrója annak, hogy itt dolgozom: olyan területeken szerezhetek tapasztalatokat és olyan kihívásokat oldhatok meg, amikre sokszor még nincsen kész megoldás.

Barátságos és tehetséges emberek

Majdnem egy évtized egybefüggő munkaviszony után érkeztem a Bitrise-hoz, amit nem könnyített a járvány okozta otthoni munkavégzés sem. A kezdés előtt olyan érzésem volt, mint mintha gyerekként egy új iskolába vagy új osztályba kerültem volna.

Ez az érzés nagyjából az első héten azonnal elmúlt, amit csak és kizárólag annak köszönhetek, hogy mindenki úgy köszöntött, mintha egy ezeréves cimborája lennék, akivel már a sokadik munkanapot toljuk együtt és a sokadik kávét isszuk ebéd után. Mindezt úgy, hogy a legtöbb emberrel mindmáig nem sikerült személyesen találkoznunk.

Kaptam egy menő welcome swaget is, benne pólóval, pulcsival, matricákkal, hűtőmágnessel, egy pár menő, Bitrise tematikájú vidám zoknival és egy kis üzenettel, hogy üdv a fedélzeten. Ez is egy olyan apróság, amire valaki figyelt: új kollégaként már az első napokban érkezik az üdvözlőcsomag, hogy a pulcsiban vagy pólóban azonnal olyan érzésed legyen, mintha ezer éve itt lennél.

Helló, új kolléga, üdv nálunk!

A csapat sokféle emberből áll, ami abból is adódik, hogy a kollégák Japánból, az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Magyarországról is érkeztek, és ekkor még csak az országok mentén próbáltam összeszedni, valószínűleg ennél sokkal több nemzetiségű embert is találnék a különböző csapatokban, és abba bele sem merültem, hogy ki hány másik cégnél dolgozott korábban. Az egyik kollégám például Micheal Jordan középiskolai osztálytársa volt, és valamelyik nap egy random Slack beszélgetésben dobott be fotót az évkönyvéről, amit az akkor még kevésbé ismert, azóta világhírűvé vált kosaras is aláírt.

És ehhez még hozzájön az is, hogy a Recruitment csapat nagyon jó érzékkel találja meg a tehetséges embereket: mindenki elképesztően jó abban, amit csinál, és szinte mindenkitől lehet tanulni valamit, mindeközben pedig egyszer sem éreztem magam úgy, hogy bárki hülyének nézne, ha valamelyik vicc új volt.

Remote a buli

Annak ellenére, hogy a járvány okozta remote miatt nincs lehetőségünk találkozni, a cég nagyon sok szabadon választható programot szervez, amin közösen tudjuk jól érezni magunkat. Illetve sok olyan céges program is van a palettán, aminek a célja, hogy a fontos hírek mindenkihez eljussanak.

Itt van például ez a fun videó, amit még a kijárási korlátozás ideje alatt csináltunk, és sokan megmutatták, nekik hogy telnek a napok otthon (1:08-nál az én két macskám is feltűnik a videóban):

A “hivatalos” eseményeken túl, mint az All-hands, az Engineering All-hands vagy a Town Hall, amiknek a célja a céges eredmények, irányok kommunikálása és a párbeszéd kialakítása, egy tucatnyi online mini csapatépítő esemény is volt a palettán:

  • kb. kéthetente csinál valaki élő Zoom-főzést,
  • több alkalommal volt valamilyen pub kvíz,
  • majdnem minden csapattal csináltunk már “Zoom sört”,
  • a Donut alkalmazással hetente megismerhetsz egy random új kollégát egy “kávé” mellett…
  • …és még biztosan kihagytam egy rakat dolgot.

Na, jó ideje nem írtam bejegyzést, de karakterszámban most mindenképpen bepótoltam: jó hosszú poszt lett, de azt gondolom, egészen jól összefoglalja az elmúlt hónapokat. Gondolkodtam, hogy milyen mondattal tudnék kiszállni ebből a posztból, de egyszer sem sikerült nem cukormázas dolgot írni, úgyhogy legyen csak ennyi: nagyon szeretek itt.

Szólj hozzá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Nádai Gábor © 2020
A blog WordPress alapon, az Author sablonnal jelenik meg.