Minden szervezetnek – főként egy bizonyos méret felett – szüksége van vezetőkre. Sok más dolog mellett a legfontosabb feladatuk, a problémák megoldása és hogy egyfajta hídként működjenek a döntéshozók és a döntést végrehajtók között. Ennélfogva a felelősséged vezetőként is igen nagy, így szükséged van bizonyos tulajdonságokra, hogy gond nélkül tudd végezni a munkádat. Ebben a bejegyzésben a szerintem legfontosabb vezetői tulajdonságokat gyűjtöttem össze.
Őszinteség
Azt tapasztaltam, hogy legyen szó akármilyen nehéz döntésekről, akármilyen nem szimpatikus feladatról, akármilyen „fentről érkező” témáról, ha őszintén elmondtam, miért szükséges ez, és hogy az adott helyzetben mi az én személyes véleményem, mindig őszinte reakciókat kaptam.
Ez pedig szerintem nagyon fontos, mert ha vezetőként őszinte vagy, az az egyik legjobb eszközöd a bizalom építésére. Ennélfogva egyszerűbben megtalálják veled a hangot, könnyebben és őszintén osztják meg veled a nehézségeket vagy a kudarcokat.
Vannak bizonyos helyzetek, amikor nem lehet minden részletet megosztani a csapatoddal, de szerintem ilyen helyzetekben is meg lehet találni azt a szintet, ahol az őszinteség és a bizalmas információk sem sérülnek.
Kommunikáció
Oké, a kommunikáció önmagában elég elcsépelt kifejezés mukahelyi környezetben, de vezetőként a munkád legnagyobb részében kommunikálnod kell. Megértened és továbbítanod a csapatod üzeneteit, nem beszélve a saját vezetőd motivációiról, szándékairól és elvárásairól.
Ennek több remek eszköze lehet, egy kis adag humor; kevésbé merev, pozitív hozzáállás, odafigyelés. Kifejezetten jól jöhet például egy nehéz időszakban, amikor az is a feladatod, hogy az embereid ne kattanjanak be vagy éppen ne érezzenek rajtad keresztül még hatalmasabb nyomást egy amúgy is kritikus feladat megoldása közben.
Aztán persze itt már jöhetnek az olyan elborzasztó szakkifejezések, mint az asszertív kommunikáció.
Ha megkérdezik tőlem, milyen az asszertív kommunikáció, ezt a sztorit szoktam elmesélni. Éppen nem működik az egyik éles szolgáltatásunk, kollégám, egy kiváló DevOps mérnök, Maerlyn görnyed a gurulós székében a laptopja felé, miközben először egy, aztán kettő, majd pár perc múlva már négy kolléga áll mögötte, és bombázzák kérdésekkel. Ő rezzenéstelenül gépelt tovább a terminálban, miközben mosolyogva, teljesen nyugodtan ennyit mondott:
„Ha még páran mögém álltok, nyitok valami pornót a jobb felső sarokba, hogy ne unatkozzatok!”
Ezzel az egy laza mondattal átadta az alábbi üzeneteket:
- frusztrálja, hogy négyen nézik, mit csinál,
- nagy rajta a nyomás, mert éles rendszer hibáját kell megoldja,
- nincs harag, érti, hogy kíváncsiak vagyunk, csak türelmet kér és hogy
- nyugodt, higgadt tud maradni egy ilyen kritikus szituban.
De ami még fontosabb: mindenkinek azonnal leesett, és mindenki mosolyogva ment odébb, hagyva őt dolgozni, egy kollégám még nevetve annyit mondott, „na mi van, Maerlyn asszertív kommunikációs térningen volt?”.
Ez szerintem egy remek példája a jó munkahelyi kommunikációnak: feloldotta a feszkót, átadta az üzenetet, elérte a célját, nem maradt utána rossz érzés. (És nem mellesleg a hiba is gyorsan javítva lett.)
Hallgatás és értő figyelem
Az emberek többsége jól tudja artikulálni, mi zavarja, de nem minden esetben tudja pontosan megfogalmazni, hogy milyen megoldásra van szüksége.
Vezetőként itt jössz be te a képbe. Amikor valaki egy problémával keres meg téged, az értő figyelem minden eszközét be kell dobnod. És ugyanígy az is fontos, hogy egy egyértelmű igen-nem kérdés esetén vagy gyorsan eldöntendő helyzetben az értő figyelem kifejezetten nehezítheti a beszélgetést.
Az értő figyelem során:
- hagyod, hogy a partnered beszéljen.
- Elfogadod az érzéseit (nincs sok különbség a „nem hiszem el, hogy ezen felkúrtad az agyad” és a „nem csodálom, hogy ezen felkúrtad az agyad” között, de annak, akinek éppen fel van kúrva az agya, az előbbi olaj a tűzre, az utóbbi pedig porraloltó).
- Testbeszédeddel is kifejezed a figyelmed: bólogatsz, helyeselsz, szemkontaktust tartasz stb.
- Megpróbálod megérteni, hogy pontosan mi a problémája és a mondandója végén
- röviden, E/1-ben, kijelentő módban fogalmazod meg, hogy te hogy érted az ő mondandóját,
- majd hagyod, hogy folytasssa.
Ez leírva nagyon egyszerűen hangzik, de rettenetesen sok gyakorlás kell a tudatos alkalmazásához. Viszont nagyon jól működik és könnyen el lehet vele jutni odáig, hogy valaki a panaszainak sorolásából hirtelen azt kezdje mondani, mire van szüksége ahhoz, hogy megoldódjon a problémája.
Delegálás
Hogy miért nehéz delegálni? Mert egyrészt minden emberben ott van az érzés, hogy „akkor lesz olyan, amilyennek szeretném, ha én csinálom meg”, másrészt mert sokszor az is mozgatja az embereket, hogy „ha mást bízok meg egy feladattal, olyan, mintha nem is dolgoznék”.
Egyszer egy 360-as visszajelzés formájában megkaptam a csapatomtól, hogy keveset delegálok. Emögött nagyjából a fenti két dolog állt. A problémamegoldó emberek könnyen beleszaladnak abba a hibába, hogy mindent meg akarnak oldani, ahelyett, hogy amit lehetne, delegálják.
Erre az én legjobb módszerem, hogy sorrendbe rakom a feladataimat, és azokat, amelyekről úgy gondolom, hogy más jobban meg tudja oldani vagy más szeretné, ha ő is meg tudná oldani, delegálom.
Viszont egy képzésen hallottam, és a saját bőrömon is tapasztaltam: csak a feladatot delegálod, a felelősséget nem. Ha például valaki nem készül el időben egy feladattal, nem hivatkozhatsz erre, mert a te felelősséged, hogy a máshoz rendelt feladat alakulását számon kérd, kövesd, figyeld.
Nemet mondás
Nemet mondani egyáltalán nem azt jelenti, hogy le kell vetkőznöd az „igen, toljuk, csináljuk meg” habitust. Abban viszont nagyon sokat segít, hogy ne legyél hirtelen túlterhelt, és az embereid ne érezzék azt, hogy nincs rájuk vagy a fontosabb feladatokra időd.
Nekem a nemet mondás volt az egyik legnehezebben elsajátított lecke. Minden olyan feladat előtt, ami nem az én dolgom, igyekszem megvizsgálni, hogy van-e arra időm, hogy megoldjam. Ha valaki segítséget kér a nyomtató használatában, ami nem az én dolgom lenne, de éppen van két percem, akkor nem fogok nemet mondani. De ha valaki kér tőlem egy feladatot, amit több óra megvalósítani, és egyáltalán nem az én asztalom, akkor ezt jelezni fogom neki.
A nemet mondás három legegyszerűbb eszköze az őszinteség, a miért és az egyszerűség. Őszinteség kell, mert simán elvállalsz valamit, amit belül valójában nem szeretném. Szükséges a miért így a másik érti, hogy mi áll a nem mögött. Az egyszerűség pedig arra vonatkozik, hogy nem kell túlmagyarázni a nemet mondást, mert ezzel nem rosszat csinálsz, sőt!
Irányítás és vezetés
Az egyik kedvenc idézetem:
Magyarul annyira nem ütős, mint angolul, de talán úgy hangzik legjobban, hogy a dolgokat (feladatokat) irányítod, míg az embereket (a csapatodat) vezeted.
Ez a híres idézet a saját magam értelmezésében annyit tesz: ahhoz, hogy vezető legyél, először jó menedzsernek kell lenned. Valaki, aki elintézi, kipipálja a feladatokat, szállítja a megoldásokat. Az ilyen emberekre szoktak odafigyelni, és az ilyen emberek tudják „megtörténtté tenni” a dolgokat.
Vezetőként azért különösen fontos ez, mert a kommunikáció segítségével tudod a siker felé vezetni az embereidet, de a munkád másik jelentős részében döntéseket kell hoznod, amik mellett kiállsz és amiket képviselsz mások előtt is.
Nyugodtan, de határozottan
Képzeld el a szitut: halál ideges vagy, mert valami nem készült el időben, és berongyolsz ahhoz a csapathoz, akik csúsztak. Sík ideg vagy, és ez látszik rajtad, ilyen hangulatban kérdezed őket, hogy mikorra lesznek meg.
Egy ilyen helyzet már akkor is rendkívül nehéz emberileg, ha veled egy szinten lévő kollégákhoz rohansz oda, de ha ezt vezetőként teszed meg, akkor kétszer akkora nyomást helyezel bárkire.
Szükség van arra, hogy határozottan számon tudj kérni valamit, de ezt tudod úgy csinálni, hogy nem helyezel extra terhet mások nyakába. Ehhez viszont nagyon fontos, pláne vezetőként, hogy mindig megőrizd a nyugalmad.
És amikor nem sikerül? Emberek vagyunk, előfordul, neked is lehet borzalmas napod. Utána legyél tökös, menj oda és személyesen kérj bocsánatot a kollégáidtól.
Visszajelzést kapni és adni
Nem pozitív visszajelzést fogadni rémesen nehéz: ha valaki szembesít egy számára zavaró ténnyel, amit te okozol, az első reakciód akarva-akaratlanul is a tagadás lesz. Többségünk így működik, vagy azonnal azt mondjuk, hogy „de hát ez nem is így van” vagy elkezdünk magyarázkodni, hogy abban a szituban hogy is volt igazán. Visszajelzés fogadásakor az értő figyelem egy rendkívül hasznos módszer.
Nekem az egyik fejlődési területem a „negatív visszajelzés”. Nem arra gondolok, amikor valami egyáltalán nem jó, és ezt vissza kell jelezned. Inkább arra, amikor tíből 9 dolog szuper, de egyre úgy kellene visszajelezned, hogy ne törd le valakinek a lelkesedését.
Legjobban ebben az segített, amikor amolyan „tudtam csak nem sejtettem” módon szembesültem vele, hogy mindenki nagyon igényli az ilyen visszajelzéseket. Egy kollégám azt mondta, hogy mindig vadássza a negatív visszajelzéseket, mert persze a pozitívaknak is örül, de igazán mégis abból tud főzni, amikor látja, hogy hol tud húzni a csavarokon.
És ami a legfontosabb: a tenni akarás
Nem csak vezetőként, szinte bármilyen helyzetre igaz, hogy ha valamit nagyon akarsz csinálni, akkor általában nem lesz rossz az eredménye. Akik jellemzően nagyon szeretnének egy feladatot, projektet, pozíciót stb., azok függetlenül az aktuális felkészültségüktől, szaktudásuktól, sokkal jobbak lesznek benne, mint azok, akik csak úgy jobb híján kapják.
Szólj hozzá!